Talán 7 vagy 8 éves lehettem, mikor egyik karácsonyra kaptam egy babát és hozzá egy hatalmas, aranyszínű dobozt, ami tele volt színes anyagokkal, cérnákkal, gombokkal és néhány babaruha szabásmintával. Anyukámnál mai napig megvan ez a doboz. Most már nem tűnik olyan nagynak – valószínűleg én voltam kicsi -, viszont meghatározta az életemet, mert azóta sem tudok kikerülni a gyönyörű anyagok és a varrás bűvköréből.
Magamtól- , illetve nagymamámtól ellesve a mozdulatokat tanultam meg varrni, de azért később a tisztesség kedvéért elvégeztem egy ruhaipari iskolát is.
A hivatásom végül a másik szerelmem, a tánc lett. Közel 20 évig voltam hivatásos táncos, amit aztán újabb 20 évnyi táncoktatásra cseréltem, ami jelenleg is tart. A varrás ennek ellenére továbbra is napi szinten van jelen az életemben, hiszen magam varrom a táncosaim jelmezeit.
A patchwork technikával akkor találkoztam, mikor második lányommal voltam otthon és szerelem volt első látásra.
Ez egy hatalmas türelemjáték, aminek a végeredménye mindig nagy örömmel tölt el. Imádok tervezgetni, anyagokat válogatni.
Jó látni, ahogy összeérnek a színek, a formák és megvalósul az, amit elképzeltem.
Őszintén remélem, hogy munkáimmal sikerül egy kis egyedi-, különleges színfoltot vinni mások életébe és lakásába is.